Nos, igen. Mellplasztikát akarok. Nem tudom, hogy anyu és apu mit szólnának hozzá, ha tudnák, de nem igazán fűlik a fogam, hogy elmondjam nekik. Annyira röhejes az egész. Felnőtt, harminc éves nő vagyok, és nem akarok erről beszélni a szüleimmel, mert nem akarok balhét. De szerintem nem is fogok megmondani nekik, úgysem fogják észrevenni, amilyen nagyszerű megfigyelők. Szóval eldöntöttem, hogy lesz műtét. Erről tegnap bizonyosodtam meg. Előtte hezitáltam, hogy ez most kell-e nekem, vagy pedig csak felesleges nyűg lenne. Aztán tegnap belenéztem az előszobába lévő tükörbe és azt éreztem, hogy igen nagyobb mellett akarok. Minden addigi kételyem elszállt, biztos voltam a dolgomban.