Hát ezt nem hiszem el. Tényleg hallgasson mindenki mindig a megérzéseire. Amikor néztem magamat az előszoba tükörben, és éreztem, hogy meg kell tennem a műtétet, bele kell vágnom, akkor jól éreztem. Annyira jó, ellentmondtam az észérveknek és a neveltetésemnek, és elmentem mellett nagyobbítatni. Nem tudom elmondani, hogy miért pontosan és hogy hogy is van ez, de sokkal jobban érzem magamat a bőrömben, amióta megvolt a műtét. Igaz az utána következő hetek nagyon nehezek voltak, rosszul viseltem a sebgyógyulást, meg folyton fáradt voltam. Két barátnőm felugrott néha – néha és segítettek, ahogy tudtak, de inkább egyedül oldottam meg ezt az időszakot, már amennyire tudtam. Kaját rendeltem és néztem a tévét, tényleg rettenetes volt. De megérte, mert most egyszerűen úgy érzem, hogy minden rendben van velem.