Annyira elmerültem abban, hogy elemeztem magamban a szüleihez való érzéseimet, meg azt, hogy mennyire lehetek igénytelen, mert senki sem tanított meg engem nőnek lenni, hogy el is felejtettem a legfontosabbat leírni. Tudom, hogy kinél fogom megműtettni magamat. Dr. Rusz Zoltánnak hívják a sebészt. Azért mozog valamennyi belőlem a családi érzésekből, mert az győzött meg abban, hogy őt válasszam, hogy sokáig dolgozott olyan nőkkel, akik daganatos megbetegedések miatt vesztették el a mellüket. Hú, ezt most nagyon rossz volt leírni. Bele sem akarok gondolni egy ilyen helyzetbe. Na, inkább evezzünk kellemesebb vizekre, vidámabb témákról beszéljünk. Pénteken megyek dr. Rusz Zoltánhoz, egy plasztikai sebészhez. El sem hiszem, hogy ez tényleg velem történik meg.