Annyira elmerültem abban, hogy elemeztem magamban a szüleihez való érzéseimet, meg azt, hogy mennyire lehetek igénytelen, mert senki sem tanított meg engem nőnek lenni, hogy el is felejtettem a legfontosabbat leírni. Tudom, hogy kinél fogom megműtettni magamat. Dr. Rusz Zoltánnak hívják a sebészt.…

Nos, igen. Mellplasztikát akarok. Nem tudom, hogy anyu és apu mit szólnának hozzá, ha tudnák, de nem igazán fűlik a fogam, hogy elmondjam nekik. Annyira röhejes az egész. Felnőtt, harminc éves nő vagyok, és nem akarok erről beszélni a szüleimmel, mert nem akarok balhét. De szerintem nem is fogok…

Szóval akkor hagyjuk ezeket a múltbéli dolgokat, meg azokat a tényeket, amiket még Vitai próbált kisebb – nagyobb sikerrel a fejembe verni rajzórán. Nézzük meg most a jelenemet: zavarnak a kis melleim. Erről nagyon sok ideig nem mertem senkinek sem beszélni. Az ok nagyon egyszerű volt: szégyelltem.…

Nem értem, hogy mi miatt baj az, hogy zavar a melleim mérete. Mindenki azt mondja, hogy milyen felületes dolog ez. Pedig nem az. Általános iskolában és a gimnáziumban is tanultam rajzon valamennyi művészettörténetet. Jó, nem voltam benne olyan jó, de ez még nekem is lejött, hogy a művészet nagyon…